Gyakori kérdések

e-mail

www.elektroncso.hu » cikkek

 

A Dynaco DynaKIT MK III után építése
Bozó Balázs


Dynaco DynaKIT MK-IIIPár évvel ezelőtt egy barátom keresett meg azzal, hogy ajánljak neki egy kapcsolást. A barátom egy saját tervezésű szabadalmaztatott hangfal koncepciót gyártott, a hangfal közepes érzékenységű (92dB) és hát a barátom szereti, amikor a mélyek kellő erővel és dinamikával szólalnak meg (ok ok ez a gatyaszár lebegtetős mély). A hangfalakhoz eredetileg félvezetős erősítőket készített, de azt mondta, hogy mindenütt visszatértek a csöves erősítők és bár maga is csinált ilyet -sok-sok évvel ezelőtt, de kapcsolás technikailag túlhaladta már a kor, és meg egyébként is eljárt felettük az idő -mondta, de csak kíváncsi rá mit tudhat egy csöves az ő hangfalával. Nekem akkor nem volt olyan erősítőm készen, ami az általam, az ő igényeihez megsaccolt minimum 50W-t teljesítményt szolgáltatta volna. Az ilyen esetekben pedig az a tapasztalatom, hogy ha nem tudja produkálni az erősítő elsőre az elvárásokat, akkor a kíváncsiságot és a lelkesedést gyorsan átfordítja csalódássá. Ezért, olyan kapcsolást javasoltam, ami minden féleképpen kellő tartalékokkal és teljesítménnyel képes zenélni. Voltaképpen ez a kapcsolás nem is az én ötletem volt, hanem egy másik barátomé, én elsősorban valami ARC erősítőben gondolkodtam – a végcsövek tekintetében nem volt bennem kétség KT88/6550. Az ARC erősítő viszont ide bonyolultnak hatott és túl félvezetősnek, de a bemutatásra kerülő Dynakit III kellő erőt képvisel és természetesen a történelmi háttere is igen gazdag és mindenhol csak jót hallani róla és hát, legenda.

A Dynaco egy philadelphiai székhelyű hangtechnikai gyár volt. 1950-ben alapította David Hafler és Herb Keroes, minőségi kimenő-transzformátorokat gyártottak hobbisták számára. Ekkora cégneve még Acrosound volt. A két alapító kifinomította az angol villamos mérnök Alan Blumlein Ultralinár kapcsolását. Akkoriban rengeteg készülékben, gyári készülékekben is használták kimenőiket. Hafler kitalálta, hogy készítsenek KIT-eket. 1954-ben feldarabolták a céget és David Hafler és Ed Laurent alapítanak céget Dyna Company néven. Ed volt aki szokatlan egycsöves meghajtó fokozatot tervezett végerősítők számára. A Dynaco 1955-ben részvénytársasággá alakult és rengeteg hangtechnikai berendezést gyártott az ’50, ’60 és a ’70-es években. Minden erősítője megvásárolható volt KIT-ként is és gyárilag összeállított módon is. A KIT-eket előszerelve készítették, vagy is a nyomtatott áramkör már készre szerelve, bemérve került a csomagba, a vásárlónak a mechanikai szerelésen kívül már csak a panelre kellett rákötnie a transzformátorokat és a csatlakozókat. A leghíresebb és legismertebb erősítője a Stereo70 vagy is ST-70 (EL34, 2x35W) volt, amiből több mint 300000db-ot értékesítettek. A Dynaco erősítőket ára és minősége okán „a szegény ember McIntosh”-ának nevezték. A ’80-as évek végén a SoundValves ohioi cég megvásárolta az egész Dynako részt. A ’90-es években a nevet is eladták, amelyet egy new yorki cég birtokol és ez internetek keresztül is értékesít [1], [2].

A kapcsolás egyszerű tényleg azt kapjuk, amit látunk. Én szeretem ez egyszerűséget és nem szeretek mellé beszélni sem, a mai marketinges időkben, ahol a takarító nő is felület menedzser, ezt nagyon nagy erénynek tartom. A kapcsolás lelke egy 6AN8 cső, amely egy burában tartalmazza a feszültség erősítőnek használt pentódát és a fázisfordító funkciót ellátó triódát. Ezt a csövet eredetileg 1955 körül a TV készülékek számára fejlesztették ki a vízszintes-eltérítő fokozatnak szánva. Tudomásom szerint európai változata nincs, legalábbis így ebben a közös burás kivitelben. A végcsövek KT88 vagy annak az amerikai változata a 6550 sugár-tetródák. Klasszikus Push-Pull elrendezésűek, a segédrácsot a kimenő-transzformátor ultralineár leágazására kapcsolták. Mind ez az ultralineár megoldás mind az egycsöves végerősítő meghajtás saját találmánya a Dynaco-nak. Az erősítő 60W-ot tud 1,6V-os bemeneti feszültség mellett. Mindehhez 480V-os feszültséget igényel a végcsövek számára. A tápegysége klasszikus, bár össze hasonlítva a II-es változattal ebbe már bekerült egy fojtó, a hálózati feszültség szűrésére, illetve, hogy a KIT-ként vásárolt erősítőt kényelmesebb legyen szerény műszerezettséggel is után építeni a két végcső közös katód ellenállásának értékét úgy választották meg (112Ohm), hogy az akkor elterjedt vakú műszerekkel is mérhető legyen. Ez a műszer a vakuk elemeinek ellenőrzésére szolgált és csak zöld területtel jelezte, ha az megfelelő volt. Ma már furcsa az 1,56V-os katód áram ellenőrző feszültség pont. Egyenirányító csőnek a GZ34/5AR4-et használták, szemben a II-es verzió szelén egyenirányítójával. Későbbi után építésnél én javasolnám az 5U4G-t felhasználni, mert mint ahogy a végcsövek is több gyártótól beszerezhetők és még az olcsó orosz gyártmány is elérhető.

A barátomnak még a kapcsolás vagy bárminemű elektronikai elképzelést megelőzően már kialakult elgondolása volt a dobozra nézve. Azt amit más erősítőkben fából szokás azt ő textilbakelitből képzelte el. A textilbakelit nagyon jól kezelhető anyag, jó tulajdonságai vannak és drága. A képeken jól látható az igazán szakértői munka. Az összeszerelés érdekessége volt, hogy a hálózati transzformátor tekercseit a gyártó rosszul kötötte össze a transzformátoron belül (a hálózati-transzformátor nem tőlem származott:)és így az anód feszültséget elsőre nem tudta szolgáltatni. A barátom aztán 6 dióda felhasználásával még is csak kinyerte belőle a megfelelő feszültséget és azóta is jól működik. Ez a kis bonyodalom meg is gátolta a csöves táp használatát, viszont a félvezetős egyenirányítás megengedi az extrém értékű elkók felhasználását és kellő energia tartalékokat ad (közel 2000uF). A kicsivel magasabb anódfeszültség és a kondenzátorok kilózsúljai hihetetlen sebességet kölcsönöznek a nagy tömegű zenének, nem beszélve arról, hogy a 70W is ki tud csorogni a hangszóró vezetékén. Már csak azért is mert a barátom szeret biztos alapokra építkezni, - mint ahogyan én is, és nem szeret spórolni a tápon – hiszen mint tudjuk az elektron onnan jön és nem CD-ből. Az alkatrészek jó minőségűek, de a földön maradtak, amit a csatoló kondenzátorok is jól mutatnak. A csatoló kondenzátorok mundorf fehérek, amilyet a kínai gyártók is beépítenek csúcs készülékeikbe.

Azóta többen hallották, de a hangját igazán a barátom fia fogalmazta meg az egyik szeánsz alkalmával. Azt mondta, hogy a nagyon precíz hangú félvezetős erősítőhöz képest ez a csöves technika olyan mint a gyönyörű - csont sovány, porcelán - modellek melletti buja, vastag ajkú, dús keblű, erős csípővonalú gyönyörű érzéki nő, aki tele van élettel és az élet minden gyönyörűségével. (Ja, én is a vastag combbú lányokat IS szeretem - malackaraj*- :)

*Egy parázsvita folytán – ami a vastag combú és a vékonycombú lányok témájában zajlott, jutottam el a http://malackaraj.postr.hu oldalra ami igazán remek oldal, ahol végre olyan nők is megnyilvánultak akik élnek, és szeretik a húst. Enni is és főzni is, és hát tudják is hogyan kell, igen egy gasztro blog ami, azóta kinőtte magát.

Felhasznált irodalom:
[1] Harvey A. Kader:New Dynaco ST 70 series II vs original ST-70
[2] Greg Dunn:Greg's Unofficial Dynaco Home Page