elektroncso.hu - Boost és Overdrive torzító pedál

Az erősítőt befejezésre kaptam meg, aki építette annak ez volt az első erősítője, mindent erről az oldalról tudott az erősítő építésről. Bekapcsolni ugyan nem merte. A rajzot Vass Andrási Gyuribácsi ajánlotta neki, minthogy jó hangú erősítő. Bár ezután megépített egy sokkal egyszerűbb kapcsolást, szintén innen az oldalról, amit be is kapcsolt és szólt is, egy kis telefonos segítséggel. A bekapcsolt erősítő az én első erősítőm volt. Ő fordítva kötötte be a kimenőtrafót és így gerjedt az első bekapcsoláskor. Miután felcserélte a trafó kivezetéseit, szép hangon megszólalt. Ez azonban bonyolultabb erősítő, sokkal több is a cső benne, és mechanikailag is komplikáltabb. Szép robosztus, klasszicista építészeti megoldásokkal. Egy kicsit nekem bumfordiak a régi bakelit gombok az előlapon. Már csak egy szép trafó doboz a trafókra, és mindjárt drága hifinek nézném.

FITE-Duophon: előlnézetben

Ez a cikk így alkalmat teremt arra, hogy az erősítő építési készséget és fortélyokat jobban körbe tudjuk járni, élő példán keresztül. Felhasználva mindazt, amit ebből az erősítőből leszűrhetünk tapasztalatként azért, hogy egy jó erősítőből ne csak HiFi legyen, hanem High-End. Kezdjük az elején.

A kapcsolás a Film Technikai Vállalat Duophon erősítője. Ezek a gépek a hajdani '60 évekbeli mozik hangosítására készültek. Akkoriban ezt olyan HiFi toronnyal oldották meg, amit ma RACK szekrénynek mondanánk. Volt egy szekrény, amelybe az összes a mozi hangosítását szolgáló készülék helyet kapott. Ezekben volt legalább két erősítő - az egyik a meleg tartalék. Lemezjátszó, rádió és esetenként szalagos magnó is. A szekrény úgy volt kialakítva, hogy a készülékek modulszerűen ki- behelyezhetőek voltak, akár szerviz, akár csere esetére. (lásd BEAG EA057-es cikk) A duophon név egyébként arra utal, hogy duplán voltak a RACK-ben. Bevallom én első hallásra, Douphon-nak értettem és kevertem azzal a harisnya gyáros kémikus franciával, de nem, ahhoz ennek nem sok köze van. (Ha valakinek van az eredetiről képe kérem, ossza meg velünk, küldje el.) Az építést tovább forszírozta, hogy adott volt két eredeti kimenő is. A kapcsolás egyébként nagyon egyszerű, és ötletes. A bemeneti jelet, egy EF86 fogadja. Elvégzi az első feszültség erősítést, a bemenetek ugyan is 21mV és 50mV-osak. A következő feszültség erősítő fokozat már egy ECC85 csőfél, tovább erősítve a bemeneti jelet, illetve ide kötötték a negatív visszacsatolást is. Ezt követi a DC-ben csatolt fázisfordító fokozat, ami meg is hajtja a két 6L6G-A-ból álló végcsöveket. A végcsövek közös katód ellenállással rendelkeznek és sem szimmetria-állítási lehetőséget, sem munkapont-állítási lehetőséget nem adnak, a csavargatni szerető embereknek. Nem is kell, bár így csak párban lévő csöveket lehet az erősítőben használni - amúgy is azt érdemes. Az érdekesség számomra az volt, hogy a segédrács feszültséget egy külön ECC82 áteresztő stabilizátor adja, párhuzamosan kötve benne a két csőfelet. Az eredeti kapcsolásban az egyenirányításról az EZ81 gondoskodott, míg a megépített készülékben a sokkal impozánsabb és jobb hangú, bár felső anód kivezetéses PV200/1000 lett felhasználva.

A készülékben vannak sajátosságok, ami szembetűnő volt, hogy a megkapott befejezetlen erősítőben vannak be nem kötött vezetékek. Aztán látszott, hogy a tápegységben nem volt minden világos. Tehát kezdjük az elején, ahogyan egy erősítőt össze szokás szerelni. Azon a fázison már túl vagyunk, hogy beszereztünk minden alkatrészt, és azt fel is szereltük a dobozra, vagy a dobozba. Kitaláltuk mit hová helyezünk. A kimenő transzformátort úgy kell elhelyezni, hogy az a hálózati transzformátortól ne szedjen össze semmiféle mágneses zavart, vagy is ne kerüljenek mágneses csatolásba. Ha abba kerülnek az a hangszóróban hallható és nem kellemes brummot fog eredményezni. Ha a kialakításunk olyan, hogy a trafókat egymás mellé kell szerelnünk, akkor azt tegyük úgy hogy a transzformátorok mágneses síkjai egymásra merőlegesek legyenek. Egyszerűbben fogalmazva, ha a kimenő transzformátorokat állóra szeretnénk szerelni akkor a hálózati trafót fektessük le, vagy fordítva. A képen jól látható, hogy itt nem ez történt, ebben az esetben még mindig használna ha elfordítanánk a kimenőket az előlapra merőleges irányba. A trafókat illik beburkolni, nem csak azért mert esztétikusabb, hanem mert a mágneses tértől óvjuk a kimenőt, illetve nem hagyjuk mágnesesen szennyezni a hálózati trafót. Még mielőtt tovább lépnénk érdemes megemlíteni, hogy az erősítő hálózati részét az érintésvédelmi előírásoknak megfelelően kell kialakítani. Tehát minden fém részt le kell földelni, nem bontható kötéssel, a hálózati csatlakozó védőföld csatlakozójához. Ha saját erősítőt építünk, és saját rendszerünkben használjuk (ahol a többi komponenst is mi építettük, vagy tudjuk, hogy azokban mi van) érdemes úgy csinálni, hogy a készülék védőföldelését összekötjük a csillagpontos földelési pontunkkal. Egy legalább 1mm2-es réz vezetékkel, nem bontható kötéssel. Ha a készülékek nem sajátok, akkor ezt az összekötést egy 100R-es, legalább 3W-os ellenálláson keresztül oldjuk meg, és reménykedünk abban, hogy nem lesz földhurok miatt kialakult brummunk. A saját többi készülék itt azért játszott szerepet, mert a helyes földeléshez az kell, hogy a jelfölddel a védőföldelés csak egy pontban kapcsolódhat, aminek ideális helye éppen a végerősítő. Ellenben minden készülék, mint például az előerősítő is, lehet fémházban, annak lehetnek fém alkatrészei amiket szintén földelni kell. Ha azt mi építjük, akkor szem előtt tarthatjuk a szerelésnél, hogy a védő föld sehol nem találkozhat a jel földjével csak majd a végerősítőben. Az erősítőben a hálózati vezetékek illetve hálózati áram vezetésére, hangszóró kábelt használtak. Ez több szempontból sem jó. A hangszóró vezeték alacsony feszültségre van méretezve, így a hálózati feszültség vezetésére a szigetelése miatt nem alkalmas (sem feszültség sem hő tűrése miatt). Ha nem tudjuk mással megoldani, húzzuk szigetelő csőbe. A kialakított hálózati kapcsoló, az IEC aljzat és a biztosíték aljzat máskülönben megfelelő. Ha csak lehet, mindig használjunk a hálózat felől olvadó biztosítékot, mert - ha jól van méretezve - megvédi nekünk a készülékbe szerelt alkatrészeket, és a kigyulladástól is a házat. A hálózati kábel sérülésének elkerülésére be szokták húzni gyári készülékekben egy vastagabb PVC csőbe. Így a készülékben akármi is lehet, az kevés eséllyel érintkezhet a hálózati áramot szállító vezetékekkel. Első ránézésre, az erősítőben hihetetlen mennyiségű vezeték van. A jó szereléshez hozzá tartozik, hogy a vezetékeket megpróbáljuk annyira lerövidíteni, amennyire csak lehetséges. Amelyik vezeték nincs a készülékben az nem is szed össze zavart. Van amiben a hosszú a jó, vezetékben a rövid. Apropó vezetékek, sok helyen láttam, hogy számítógépekből kitermelt vezetéket használnak erősítőbe. Ne tegyük. A számítógépekbe gyakran építenek ónozott vas vezetéket, vagy magas vastartalmú vezetékeket. Ők így költséget takarítanak meg, mi pedig igazán olcsón jutottunk igazán rossz minőségű vezetékekhez. Főleg azért mert a számítógépes vezetékek, szintén nincsenek felkészülve a forrasztásra (a szigetelésük gyorsan leég) és a magas feszültségre sem. A csöves erősítőben, gyakori, hogy két egymás mellett futó vezeték között 300 - 500V vagy még több a feszültség különbség. Az átlagos vezetékeket 500V-ig használhatjuk a számítógépes vezetékekben gyakori a 100V, vagy az alatti szigetelésű. Ha megengedhetjük magunknak, vegyünk szakboltban belső kábelezésre gyártott vezetéket. Ha anyagilag nem vagyunk eleresztve mondjuk egy ezüst belső kábelezési szintre, akkor is legyen a minimum a villanyszerelési boltban vett, vastag legalább 500V-os szigetelésű vezeték. Ha jobb hangot akarunk, ez a vezeték némi birkózással szerelhető, de legyen az egy eres, tiszta réz változat. Ehhez a fajta vezetékhez, érdemes nagy teljesítményű pákát használni, mert nagyobb fűtő teljesítményre van szüksége a rendes forrasztáshoz. Ha már forrasztás, érdemes jó forrasztó ónt (cint) használni, mert a hangban a cin benne van, és nincs annál bosszantóbb dolog, hogy ha a rossz forrasztás érintkezési problémát okoz. Használjunk bátran forrasztó gyantát csodákra képes. Az igazi ón, ólom mentes, magas ezüst tartalma mellett van egy kis réz is benne, és legalább 5 csatornás folyasztószere van. Igen, ehhez még melegebb páka, és erősítőnként egy - egy pákahegy dukál. Az erősítő pont attól lesz High-End, hogy odafigyelünk az alkatrészek irányra, a vezetékek csatlakozók irányára, hangjára. Sőt az egész készüléket ezek függvényében úgy komponáljuk meg, mint egy költeményt.

FITE-Duophon: belülről

A készülékben leglátványosabb a sorkapcsokba szerelt vezeték köteg. Amúgy szép rendezett képet mutat pont, mint egy villanyszekrény. Az erősítő első bekapcsolásakor az egyik fűtővezeték kigyulladt, kegyetlen büdös füsttel égett le a számítógépes kábel szigetelése. A zárlatot az okozta, hogy a sorkapcsok felszerelésére használt csavar túl lett húzva, és a két átvezetőt a facsavar rövidre zárta. Amúgy a fűtéssel és a vezetékkel nem volt baj, csak a sorkapocs szigetelése károsodott és a leégett vezetéket kellett cserélni. Ha csöves készüléket építünk szinte a legelső dolog a fűtés kialakítása. A fűtő vezetékek, mindig a fűtési áramnak megfelelő átmérőjű vezeték legyen. Fontos az átmérő, hiszen a fűtő feszültség csak akkor lesz meg a fűtőszálon is, ha nem alakul hővé a vezetéken. Az azonos áramú csöveket szokás egymással párhuzamosan kötni, egyik csőtől vezetni a fűtést a másikig. Természetesen össze sodorva. Persze itt is jó a csillagpontos kötés de igazából felesleges, a fűtés akár váltó akár egyenáram, statikus, nem támaszt dinamikus igényeket a tápegységgel szemben. Jó elosztás, ha a végcsöveket egy körre kötjük, majd egy másikra az előcsöveket. Ez a kapcsolás annyiban speciális, hogy az ECC82 fűtését külön tekercsről vagy az EZ81 illetve a mi esetünkben a PV200/1000 tekercséről kell megoldani. A trafón szerencsére erre volt kialakítás, bár nem ennek lehetett hagyva, hanem meghagyták az eredeti EZ81 beépítésének lehetőségét is. (A PV200/1000 4V-os fűtésű, szemben az EZ81 6,3V voltjával.) Az ECC85 már a szokásosan fűthető, akár a 6L6 fűtésre is köthető.

A fűtés bekötése után érdemes kialakítani a csillagpontos földelést, vagy a föld sínt. Ennél itt ez utóbbi van, két darabból. Az 1-es tömör réz vezető jó ötlet, a föld pont kialakítása is így a mértani közép lehet, csak hát pont ott van ketté vágva és toldva. Minden esetre a táp leghidegebb pontja a táp elkójának negatív pontja. Ez itt a C10 negatív pontja. Ha én szereltem volna, az elkók negatív pontja mind a sínen lenne. Amikor ilyen helyet alakítunk ki, vegyük figyelembe, hogy hol folyik majd a nagyobb áram, és annak a nagyobb áramnak biztosítsunk helyet, megfelelő átmérőjű vezetékek használatával, amelyek olyan rövidek amennyire csak muszáj, főleg a "-" vagy a földvezetők esetén. Ha csak lehet, földvezetéket ne toldjunk, ha mégis rákényszerülünk, ne legyen a toldás a legszűkebb keresztmetszet. Tovább építve a katódok összekötése következhet. A 6L6-os csőnek a foglalatán a 8-as kivezetés a katód. Ha tervezzük, hogy EL34-el is kipróbáljuk, akkor érdemes mindjárt az 1-es kivezetést is hozzá forrasztani (fékezőrács lesz az EL34-ben, ami így a katódjával lesz összekötve). Ennél az erősítőnél jól lett megoldva, de más hasonló erősítőknél érdemes a későbbi mérésre is gondolni, és a katód környékén hagyni helyet a mérésre, esetleg a mérő ellenállásnak is.

Az erősítő összeszerelést a táp felől szoktam kezdeni, megpróbálok mindig az áram "fejével" gondolkozni. Az áram számára ezek a készülékek (ellenállások, csövek, drótok) csak csapdák, ha teheti, kikerüli. Kezdem szépen, sorban a trafó kivezetéseit rákötöm az egyenirányítóra, majd annak katódját egy biztosíték foglalatra. Innen mehet az első elkóra. Figyeljünk oda arra, hogy egy elkónak mindig legyen oda vezető és onnan elvezető vezetéke. Természetesen elvezető vezetékből lehet több is. Az elkó addig nem tudja kiszolgálni a több egységet árammal ameddig maga meg nem telik, ha ehhez az kell, hogy máshonnan is elszívjon elektront, meg fogja tenni. Az erősítő ezekkel a viszonylag kis értékű elkókkal is szép hangot eredményezett. Kisütő ellenállást külön - külön nem alkalmazott az, aki tervezte. Én sem építettem be csak egyet a táp szűrősorának végére. Ott az R15-öt 330k-os értékűre és 3W-osra változtattam, és a végét a földre kötöttem. Ezzel biztosítottam, hogy a hiányzó fokozat (EF86) fogyasztása ne befolyásolja az osztót, illetve hogy kisüsse az elkókat. Az alkatrészek megfelelő elhelyezése és bekötése után kössük be a kimenőtrafót is. A bemenet ebben az esetben potenciométeres, ez azt jelenti, hogy a bemeneti RCA csatlakozók árnyékolt vezetékét idáig húzzuk, itt ráforrasztjuk a potenciométer megfelelő kivezetésére, majd az árnyékolást a potenciométer ellenkező oldali kivezetésére kötjük. Ezt a pontot kössük össze a potenciométer házával is, ha ilyen szigetelő (Fa) kávája van az erősítőnek. Ha fém doboza van, akkor a doboz földelésével ezt megoldottuk, nehogy összekössük, mert földhurkot okoz. A potenciométer csúszkájának kivezetését kössük egy másik árnyékolt vezeték belső erére, az árnyékolását pedig az előző árnyékolás pontjára. A vezeték másik végét kössük az első cső rácsára, ECC85 2es láb a rajz szerint. Az első cső rácsa több szempontból is érdekes. Ha potenciométer van előtte, akkor elvben nem kéne rácslevezető ellenállás ide, de mi rakjunk egy viszonylag magas értékű ellenállást - én 680k-t raktam - mert a potenciométer nem lesz mindig új, és ha nem is szereltünk pontosan és a tengelye nem fut teljesen tökéletesen, akkor előfordulhat, hogy a csúszka nem ér mindig a pályához. Nos, amikor nem ér hozzá, a cső vezérlés nélkül marad, és igyekszik a maximális anód áram irányába, mindezt csúnya hangok kíséretében. A szabályos és szép erősítő bemenetén van egy csatoló kondenzátor, a rajzon C1-el jelölve. Ha nem saját rendszerű az előerősítőnk, vagy nem tudjuk mi van benne, építsük be a C1 kondenzátort! Akkor is építsük be, ha hozzuk - visszük az erősítőnk és mindenféle készüléket kapcsolunk hozzá. Ha a kondenzátor be van építve, az R1-es ellenállást is be kell építeni! Mindazonáltal én elhagytam - bár ott hagytam, így egy forrasztással vissza rakható, mert tudom, hogy az oldalról megépített előfok fogja hajtani. Az előfok a kimenetén egy kondenzátort tartalmaz, aminek értékét és hatását nagyban rontja a vele sorba kapcsolt C1. Ellenőrizzünk le mindent ismét. Majd megérett az erősítő az első bekapcsolásra. Helyezzünk vakdugót a bemenetre, vagy tekerjük le teljesen a hangerő potit, a kimenetre kössünk műterhelést, vagy hangszórót, ha nem sajnáljuk a fülünk. Csövezzük be az egyik oldalt, elsőre végcsövek nélkül. Bekapcsolva az erősítőt, mérjünk meg mindent, amit csak lehet. Ha minden rendben, kapcsoljuk ki, és helyezzük be a végcsöveket is. (Az elkók kisütési idejének kétszeresét tartsuk be) Most ismét bekapcs. Megvárjuk, míg a csövek bemelegednek, közben anódfeszültséget mérünk. Ha ismét rendben találunk mindent, cseréljük le a műterhelést hangszóróra, és kapcsoljuk be ismét. Ha sípoló hangot hallunk, kapcsoljuk ki azonnal és fordítsuk meg a kimenő anódra menő vezetékeit. (Vagy a csövek rácsaira menő vezérlő jeleket, vagy a hangszóró kivezetéseinél, tegyük át a visszacsatoló vezetéket a másik kivezetésre, értelem szerűen a testelő vezetéket is tegyük át. Ezek közül csak az egyiket csináljuk meg!) Ismét bekapcsolva csöndnek kell lennie, mérjük meg megint. Ha rendben van, kezdhetjük a másik oldallal. Ha az is rendben van, akkor köthetünk zenét az erősítőre. Még ne pakoljuk el a műszert, mert egy 10 perc után ismét mérjük és egy félóra után megint.

A képen látható, hogy jó minőségű beyschlag ellenállásokkal szerelt az erősítő. Mindebből én azt várnám, hogy a többi alkatrésze is hasonlóan jó minőségű, de nem. A javaslatom az, hogy amint lehetséges, a vezetékeket cseréljük le, legalább rendes réz vezetékre, a csatoló kondenzátorok helyett használjunk valami rendeset (pl. SCR, ERO, REMIX). És talán ugyanannyira fontos mint a drótok cseréje, rakjunk rá rendes csatlakozókat. Sem az RCA nem adott rendes tartást, a hangszóró csatlakozóból a banándugóim majdnem kiestek, ez egy csövesnél a kimenőtrafó életébe is kerülhet. Attól még, hogy aranyozott a csatlakozó, nem biztos, hogy jó is - csak aranyozott.

FITE-Duophon: hatulról

Meghallgatva az erősítőt jó hangú, egyszerű kapcsolás, Gyuri bácsira lehet hallgatni. Orosz végcsövekkel egy kicsit több mélye lenne, és a kondi csere is ráfér. Ha ezeket megkapja, szerintem igen kiváló erősítőt kapunk, az egyszerűsége folytán szívesen ajánlom másnak is. Ha lenne hozzá kimenő rajzom, még nagyobb sikerre számíthatna.

A "FITE" Duophon erősítő utánépítése.