Csövek képei:
Egyenirányító cső
- EY88 AEG
EY88 AEG
Meghajtócsövek
- ECC85
ECC85 Tungsram
Végcsövek
- GU-50 (ГУ-50)
GU-50 (ГУ-50)
- GU-50 (ГУ-50) sapkában és nélküle
GU-50 (ГУ-50) sapkában és nélküle
Dokumentációk
- Kapcsolásirajz
Képek az erősítőről
 (GU50I SE) az erősítő
 (GU50I SE) az erősítő - kicsit közelebbről
 (GU50I SE) ...hogy jobban látszon a varázsszem
 (GU50I SE) üzemben
 (GU50I SE) éjjeli kép
végül a csőgyűjtemény
 (GU50I SE) a csőgyűjteményem
A képek a szerző tulajdonai
Fehér Róbert utánépítése
 (GU50I SE) Fehér Róbert utánnépítése, a doboz
 (GU50I SE) Fehér Róbert utánnépítése, az alkatrészek még beszerelés előtt
 (GU50I SE) Fehér Róbert utánnépítése, a belső
 (GU50I SE) Fehér Róbert utánnépítése, az összeszerelt 'kész mű'
 (GU50I SE) Fehér Róbert utánnépítése, az előlapfelől
 (GU50I SE) Fehér Róbert utánnépítése, működés közben
A képek Fehér Róbert tulajdonai
|
|
Az alábbi cikkben bemutatom, hogyan készíthetünk nagyon olcsón (Low End), SE (Single-Ended) végfokot, otthonra.
Már 12 éves korom óta rajongok az üvegbúráért, és a csövek szépségéért. Apukám nagy természetjáró, sokszor kiment a horgásztóhoz, és hazafele jövet látott egy csöves TV-t, és kikapkodta belőle az összes csövet. Ekkor indult meg a lavina, a csőgyűjtés kezdete. Aztán a gyűjteményem egyre csak nagyobb lett, már régi rádiókból is sikerült csövet termelni. A régi iskolámban is rengeteg műszer volt, ami tiszta kincsesbánya, a maga nemében. Ezután egy pakolás alkalmával a csövecskéimről el is feledkeztem. Talán 30-40 csövem lehetett akkor. Az elektroncso.hu-n találtam egy jó kis cikket a varázsszemről és elhatároztam, hogy megépítem az oldalon közölt kivezérlésmérőt. Ekkor a csőgyűjtemény ismét előkerült, és ekkor indult meg a lavina. Most már eltelt azóta négy év, és 30 csőről 560-ra duzzadt a gyűjteményem, azóta egy csöves rádiót is szereztem, ami a mai napig működik. Az erősítő építési mánia nállam már-már elveszett. 3 db csöves erősítőt készítettem eddig: egy PCL86-os monó csövest (prototípus), egy PCL86-os sztereó csövest, és ezt alakítottam át GU-50-re. Az előzményekről ennyit, lássunk hozzá az érdemi munkához!
A GU50 (ГУ-50) adatai:
 | fűtőfeszültség: | 12,6V |
| fűtőáram: | 0,6-0,85A |
| Anódfeszültség (max.): | 1kV |
| Anóddisszipáció (max.): | 55W |
| Üzemi frekvencia: | 66MHz |
Az előző PCL86-os sztereó erősítőmmel nagyon sokáig meg voltam elégedve. Csak valahogy a tavasz táján kezdtem tőle elidegenedni. Nagyon keveseltem a mélyhangokat, mintha eltűnt volna, hiába cserélgettem ki a csöveket.
Ekkor kattant be, hogy kellene egy új erősítőt készíteni, illetve a régit átalakítani. De a csöveknek négy dologban kellett megfelelniük:
- Szép legyen,
- Óriás legyen,
- Olcsó és
- Könnyen beszerezhető legyen
Sokáig kerestem a megfelelő csövet, először próbálkoztam EL36-tal, de az nem volt jó. Utána jött a próba EBL21-gyel, na erre mondhattam azt, hogy jó hangja van, legalábbis nagyon tetszett, de a harmadik kritériumnak sajnos nem felelt meg.
Mindezek után folyt a hajsza a megfelelő cső után. Ekkor kaptam két darab új GU50-es csövet. Elsőre nagyon megtetszett a mérete, és a szépsége, különösen az az alumínium sapka a tetején. Aztán jött a próba ideje. ECC85 lett a meghajtó cső, mert abból elég sok található nállam, jelenleg. Ekkor még nem volt foglalatom hozzá, műanyag sorkapcsokat rögzítettem a kicsikére, és azokba befogtam egy-egy rézvezetéket. Mikor bekapcsoltam, a rendes hangfalaimmal, tátva maradt a szám. Úgy gondolom, elérkeztem a tökéletes hanghoz. Gyönyörű hang, tele szép mélyekkel. Végre egy cső, ami nekem megfelel. Hozzáteszem, hogy a csövet rádióamatőr találkozókon akár 500Ft-ért is megkaphatjuk újonnan. Elég nagy gond volt a foglalat beszerzése. Mivel rendelni nem akartam (drága lett volna), ezért érdeklődtem itt helyben foglalat iránt. Végül egy rádióamatőr bácsitól sikerült vennem foglalatokat, a spiáter házzal együtt, amit végül leszereltem.
Látható, hogy az SE-nek megfelelően nagyon egyszerű a kapcsolás, alig néhány alkatrészből épül fel. A kimenőtrafót sem kell túldimenzionálni, csak keresni kell egy jó hálózati trafót, ami minimum 220V-os primerrel, és egy 12-20V-os szekunderrel, valamint minimum 10 cm2 vaskeresztmetszettel rendelkezik. A trafót át kell lemezelni LÉGRÉSESRE. (Az EI elemeket egy oldalról lemezelni) Feszültség erősítőnek használjunk kettőstriódát, mert így egy ECC kiszolgál két csatornát.
Működés: A kapcsolás A-osztályban működik, tehát jelentős nyugalmi árammal üzemel, és ezt felveszi állandóan. Tehát a cső ugyanakkora áramot vesz föl, ha teljesen ki van vezérelve, mintha egyáltalán nem lenne bemenő vezérlőjel (ezért kell a nagyteljesítményű hálózatitrafó!). A beérkező HF jelet a 470nF-os kondi becsatolja, az 1MΩ-os rácslevezető ellenállás a rácsot egyenáramúlag földpotenciálra húzza; ez azért szükséges, hogy negatív feszültég kerüljön a rácsra a katódhoz képest. Az ECC85-ös felerősíti a jelet, amit a pentóda vézőrlőrácsára viszünk. A kimenő feladata kettős: galvanikusan leválasztja a hangszórót a tápfeszültség nagyfeszéről, és impedanciát is illeszt. A pentóda által keltett áramváltozások hatására a kimenő szekunderén, feszültség indukálódik, amelyet hangszóróra vezetünk, és hang formájában élvezhetünk. Fontos, hogy az anódfeszültség jól szűrt legyen! Javaslom a legalább 470µF-os pufferkondit (az enyémbe 700µF van, és egy deka brumm sincs benne!).
Ha nem lennénk megelégedve a hálózati trafóból alakított kimenővel. Jó támpont lehet a GU50 erősítőkben alapműnek számító Ágoston könyv, amelyben szerepelt a kimenő leírása, de egyébként is érdemes lapozgatni. A trafó leírása és a rajza a GU50 második felvonásban című cikkben is megtalálható. Itt
Tápegység Ez az egy, ami nehéz dió jelen erősítőnél, mert rengeteg energiát emészt fel mind fűtés, mind anódfesz tekintetében. Először a régi PCL erősítő trafójával működött, ami 120 VA-es volt, de iszonyatosan melegedett szegényke, nem bírta már el a két GU-t. Ekkor beraktam egy magyar sugárzásmérőből kibányászott trafót, a csöves feszültségek meg voltak rajta, és 300 VA a teljesítménye. Igaz ez is elég rendesen melegszik, de bírja.
Nekem csak aszimmetrikus szekunderem volt a trafón, ezért lett Graetz-hidas az egyenirányítás. Az EY-nak csak két dolga van: késlelteti az anódfeszt a csöveknek, és díszeleg a többi szépség mellett.
Az EY88-nak van egy 300 mA soros fűtésű társa a PY88-as buszterdióda. Azért ezek a csövek lettek felhasználva, mert egyrészt szépek, másrészt, nagy áramot bírnak. Ne feledjük, a PY88 30 V fűtést igényel! A két cső csak fűtésben tér el. Anódsapkát lehet bontani TV-ből, a DY86 anódsapka pont jó ide.
Remélem, megnyerő az új erősítőm. Aki megépíti, hasonló elégedettséggel használja majd, mint én a sajátomat!
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Szőcs Márton bácsinak, hogy sokat segített az új sasszi elkészítésében, és Köbzolinak, hogy szerzett nekem két GU-50-est!
Még annyit a kivitelezéshez, hogy nagyon feldobja az erősítő összképét egy varázsszem. Az építési leírása Itt megtalálható. Úgy gondolom, hogy varázsszem helyett akár egy parázsfény hangolásjelző is helyet kaphat, mert most sokkal jobban tetszik és az egyébb látványeffektekhez jobban is illenék.
A következőkben pár gondolattal jellemzem a házilag elkészített erősítőmet és a felhasznált trafókat. Az erősítő Bártfai Csaba (Műszi) erősítőjének utánépítése Gu-50-es csövekkel:
Az első munkám egy tranzisztoros erősítő volt, ami máig rendesen üzemel, és ennek sikeres megépítése ösztönzött arra, hogy tovább próbálkozzam. A csöves megoldás előnyösnek tűnt, és az elektroncso.hu-n rendelkezésre állt minden fontos tudnivaló. Megis tetszett a GU-50 –es megoldás mivel (viszonylag) olcsó, és kis alkatrészigényű. A legfőbb gondom a táp- ill. kimenőtrafók beszerzése volt, amit ennek az oldalnak a segítségével sikerült szépen megoldani.
A megvásárolt trafók típusai: HANGGU50-es kimenő természetesen duplán értve és egy szép derék toroid, tápnak: GADP4. A csövek típusai már Műszi rajzából egyértelműek: GU-50 és ECC85-ös Tungsram. Utóbbiból az erősítő két darabot tartalmaz (kissé feleslegesen), ugyanis az ECC-k kettőstriódák. Tehát sztereó rendszerben egy darab elegendő a működéshez.
A táptrafóról(GADP4): Ezzel a trafóval az első találkozás kissé ijesztő. De alaptalan a félelem. Egy kissé elgondolkodtató volt, hogy vajon melyik kivezetés a primér(ugyanis kivezetésből van rajta néhány), de végülis logikus: a legelső összecsavart piros érpár. Aztán pár mérést követően minden kivezetés mivoltjára fény derült. Sokszor került szóba a táptrafókat illetően a szórt indukció fogalma és ennek negatív következményei a hangzásra. Nos. A toroiddal eddig is jó tapasztalataim voltak, és most sem kellett csalódnom. A táp-, és kimenőtrafók közt nincs nagyobb fizikai távolság 1,5cm-nél, és ennek ellenére a hangszórókban nyoma sincs az 50Hz-nek. (Na jó...Ha a fülemet nekinyomom a magassugárzónak, azért hallani valamit, de ez már csak szőrszálhasogatás.) A táplálás szintén leköveti a Műszi leírásában szereplőket annyi különbséggel, hogy az anódot 6C5SZ-típusú cső késlelteti(stílusosan szintén orosz csőről van szó).
A kimenőtrafókról(HANGGU50):Pontos méréseket nem tudtam végezni az erősítőn, ugyanis nem rendelkezem semmi komoly műszerrel. Az építést is csak egy digitális multiméter segítette ( de hát a dzsungelben való életbenmaradáshoz is elegendő csupán egy éles bicska...).
Nos. Komoly mérés nélkül, csupán a füleinkre hagyatkozva is megállapítható hogy a kimenők tökéletesen végzik a dolgukat. Pont annyi mély és magas hang van a zenében, amennyi szükséges. Ami ennél is jobban meglepett, az a jobb és bal oldal szinte tökéletes szimmetriája. Egy nagyon tiszta, kellemes hangzást lehet elérni ezekkel a trafókkal és csövekkel.
Mindenkinek ajánlani tudom ezt a csövest. A megépítése nem fog komoly gondot okozni senkinek, a hangja pedig kárpótol a befektetett munkáért.
Fehér Róbert
Dunaszerdahely,Szlovákia
|
|
| |
