|
Gyakori kérdések |
|
|
 Annak idején amikor a GADGET sorozatba előerősítő megoldáson gondolkoztam, sok minden felmerült bennem. A követelmények egyszerűen meghatározhatóak voltak. Egy jó minőségű, ugyanakkor a lehető legkevesebb kompromisszumra kényszerített megoldást szerettem volna megépíteni. Jó párat kipróbáltam, vagy mások által építetteket hallgattam meg, de jó ideig kielégítő megoldással nem találkoztam. Mígnem a szerencse a kezembe nem adta ezt a jól átgondolt és számomra is elfogadható megoldást. Az eredeti rajz szintén japán, mint ahogyan az már előfordult velem párszor.A legfontosabb követelmény a passzív RC hálózatot használó RIAA szerinti phono bemenő fokozat. A leírások szerint jobb hangú RIAA építhető ugyan szintén passzív, de tekercseket is felhasználó hálózat esetén, de a megfelelő minőségű tekercsek elkészítése hatalmas feladatot adott volna, és nem is biztos, hogy beváltja a hozzáfűzött reményeket. A passzív megoldás azt jelenti, hogy a RIAA hálózat semmiképpen sem a negatív visszacsatoló ágba kerül, hanem két fokozat közé. Feltétel volt továbbá, hogy a phono fokozat ne alkalmazzon semmilyen visszacsatolást, hiszen a végfokozat sem tartalmaz ilyet, akkor miért rontanám el annak hangját az itt használt visszacsatolással? Ez a megoldás nagyon jó hangú előerősítőt adott a kezembe, szemben az SRPP-t felvonultató megoldásokkal, így elkerülhettem a végfokban már alkalmazott SRPP újbóli felhasználását erősítve annak érdesebb, csilingelőbb hangkarakterét, ami így túlzottan erőssé válhatott volna. A megvalósításban nagyon gondosan kell eljárni. Én magam soha nem használtam fel nyáklapot a megépítéséhez. Ez annak idején egy elhatározásom volt miután egy cikket olvastam erről valahol. A cikk azt ecsetelte amúgy logikusan levezetve, hogy miért is nem jó a nyák egy csöves és még kevésbé jó egy Hi-Fi erősítőben. Többek között olyan érveket hozott fel, hogy a jelenlegi gyártási technológiák (1990-es évek!) folyományaként a maratásra használt sav soha nem kerül teljesen hatástalanításra, így idővel és megfelelő páratartalmú környezetben a marás tovább folytatódik. Javasolta is, hogy a már elkészített panelt legalább 4-5 vizes mosás kövesse, amit aztán otthoni körülményeket feltételezve (és még a gyártatott panelek esetére is) tegyük meleg sütőbe a víz elpárolgását elősegítve. Mindezek után használjunk valamiféle lakkot, ami a környezettől megóvja panelünket. A csöves erősítők ezt a dolgot tovább rontják azzal, hogy a csövek vezérléséhez nem kell teljesítmény. Ezért a zavaroknak nem kell nagy intenzitással bírniuk ahhoz, hogy bejussanak az erősítendő jelbe. Azzal együtt aztán tovább erősödve, a hangszórónkban is hallható, zavart keltve. Tehát ezen cikk hatására csöves erősítőben a legelsőktől eltekintve nem használtam panelt, hanem szerelő vagy forrlécet, mint a régi rádiókban és TV-kben használtak a nyomtatott áramkört megelőző időkben. Érdekességképpen megemlítem, hogy a „Fehér” Fülűek éppen az olcsó bakelit áramköröket hallják szebbnek és nem a drága teflont. Persze különbség van 1 és 2 vagy több oldalas között is! Ebben az előerősítőben is PCB-t csak a mikrokontrolleres rész kapott. Mellékelt fényképeken is ez látszódik. Ha magunk is ilyen légszerelt technikát választunk, megépítéskor ügyeljünk arra is, hogy a felhasznált alkatrészeket ne csak elektronikailag megfelelően rögzítsük, hanem mechanikailag is, hiszen egy – egy kondenzátor jelentős súllyal is bírhat, és mint ilyen szállítás során leszakadhat arról ahová forrasztottuk! Én erre leginkább ezt a melegített műanyag ragasztós technikát használom, ami azért lehetővé teszi, hogy az alkatrészeket idővel, ha szükséges vagy kísérletképpen cserélhessem. Mivel előfokozat a zavarokra és a megépítési hibákra fokozottan érzékeny! A kapcsolási rajzon is jelölt módon vezessük és csak a jelölt pontokban földeljük az erősítőt! A megépítés során sok tápot kipróbáltam a zaj és a brumm csökkentése miatt. A leginkább ajánlott táp a Hiraga előfok tápja. Ez teljesen passzív, LRC komponenseket tartalmazó táp. Sajnos nekem nem hozta a kívánt eredményt nem beszélve arról, hogy iszonyú helyet foglal, és jelentősen magasabb feszültséget igényel, mint más megoldások. Az eredeti rajzon 6X4-es kis zajú diódát használnak én is csak javasolni tudom, de én magam – ha csak nem kérték külön – alapesetben a félvezetős áteresztő rendszerű FET-es tápot használtam, ami a mellékelt rajzon is szerepel. Senkit nem beszélek le, azonban egyik megoldásról sem, sőt ha valaki a FET-es táp mellet dönt még javaslom a párhuzamos szabályozást alkalmazó táp kipróbálását is, ami tudvalevőleg jobb hangú mint a sima áteresztő. Ha valaki azonban nem sajnálja rá az időt és a pénzt, nyugodtan megépítheti 6S19P (6С19П) csővel a csöves áteresztő stabilizátort is, biztosan nem fog benne csalódni, hiszen sok nagynevű cég sikerrel alkalmazza. Én pont a táp háborúja miatt később az akkumulátoros phono fokozatok felé fordultam, de az már egy másik cikk. Itt Annak aki megépíti sok sikert kívánok, én több példányban megépítettem és minden alkalommal megelégedésre szolgált az eredmény, sőt sokszor phono fokozat nélkül kérték mert nem volt lemezjátszó a rendszerükben. A kapcsolás nagy előnye, hogy a minimálisra szorítja a jel útjában lévő kondenzátorokat így kímélve a pénztárcát és javítva az átvitelt, ugyanakkor nem billen át a teljesen DC csatolt erősítők oldalára. |
www.elektroncso.hu » cikkek » a lapteteje
