|
Gyakori kérdések |
|
Magyarországon először elektroncsőgyártást az Egyesült Izzó kezdte meg 1917-ben. Ezeket a csöveket a katonaság is felhasználta az I. Világháború idején. A világháború után a polgári rádiózás is egyre szélesebb körben terjedt az egész világon, és a rádióamatőr mozgalmak is fellendültek. A kicsit is ügyesebb kezű emberek észrevették a lehetőséget, és rádiókat kezdtek építeni. Az amatőr berendezéseket követték a gyári készülékek. Ma már furcsának tűnhet, de abban az időben nem tudtak a gyárak elegendő rádiót készíteni. Később, amikor az elektroncső gyárak felismerték ezt a lehetőséget, az elektroncsöveiket már nemcsak elektronikai paramétereiket tartalmazó katalógusokat adta ki, hanem rádió kapcsolási rajzokat is, saját csöveikhez. Sajnálatos módon a magyarországi elektroncső gyártásról a magyarországi átlagember keveset tud, pedig a Tungsram is világmárka, nem különben a Vatea, aminek történetét céloztam bemutatni ezzel a kis irománnyal, leginkább azért, mert kevés dologra lehetünk annyira büszkék, mint éppen erre a kis gyárra, ami az akkoriban jelentkező válság ellenére fenn tudott maradni és olyan találmányokkal járult az ipar fejlődéséhez, aminek jelentőségét talán még most sem tudjuk megfelelőképpen értékelni.  Magyarországon az Egyesült izzó mellett két elektroncső gyár létezett a Vatea és a John Kremenecky Rt. Wolframlámpagyár – az Orion márkanév tulajdonosa. A Vatea alapítását Patai Imre úrnak köszönheti. Patay Imre 1894-ben született, a Műszaki egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1917-ben. Több munkahelye is volt, 1919-ben belépett az Egyesült Izzó kötelékébe, mint kutatómérnök. Innen 1923-ban távozott azzal, hogy céget alapít nyolcad magával. A budapesti I. kerület Csaba u. 7/b számú ház pincehelyiségében vákuum- és rádiótechnikai műhelyt nyitott. A műhely kezdetben wolfram szálas vevőcsöveket gyártott. 1925-ben, amikor a M. kir. Posta üzembe helyezte 250W-os csepeli adóját, elvállalták az adó kiégett csöveinek felújítását. A felújítás a kiégett wolfram fonalak pótlásából állt. Titokban végezték a munkát, mert a Telefunken cég, aki a csöveket szállította, pert indított volna, ha tudomására jut. Később a székesfehérvári adóállomások részére is végeztek ilyen munkát. A minőségre jellemző, hogy a Posta adóállomásainak üzembeállítását csaknem kizárólag a felújított csövekkel végezte.A megnövekedett szükségletek kielégítésére Patay nem rendelkezett elégséges tőkével, s ezért a jól menő kisüzemét részvénytársasággá alakította át. 1925. november 20.-án alakult meg a Vatea Rádiótechnikai és Villamossági Rt. Sajnos az átalakulás nem teremtette meg a cég anyagi helyzetét a kívánt mértékben, ezért a Vatea kooperációs tárgyalásokba kezdett a Philips-el, aki 1925-ben létesített vezérképviseletet Magyarországon részvénytársaság formájában. A Philips felajánlotta Pataynak, hogy a vállalatot annak valamennyi szabadalmával együtt megveszi. A tárgyalások azonban három esztendeig húzódtak, Patay közben újabb nehézségekbe ütközött, így végül a Philips 1928 nyarán a Vateában többségi tulajdonhoz jutott.  A Vatea saját fejlesztésű csövei 1925 végén kerülhettek piacra. A kezdetben wolfram katódos elektroncsöveket felváltotta a tóriumos katód alkalmazása, és 1927-ben az oxidkatódok, amelyek nagyobb hatásfokkal működtek és miniwatt jelzéssel kerültek forgalomba. Ekkor már folytak a kísérletek a kolloid katódú csövek előállítására. A kolloidállás útján előállított katód rendkívüli finomsága, tömörsége és egyenletessége igen komoly fejlődést jelentett az addigi katódok durva, egyenetlen struktúrájával szemben. A kolloidos eljárással készült katódú elektroncsövek sokkal nagyobb meredekséget értek el, hosszabb élettartam mellett. Ez a fajta eljárás a világpiacon is kivívta méltó helyét. Az eljárást csak pár évvel később szabadalmaztatták vélhetőleg a konkurencia visszaszorítására. A Vatea világelső volt a két, illetve háromrácsos elektroncsövek kikísérletezésében is. A még tóriumos katóddal rendelkező nagysikerű kétrácsos elektroncső a DGP3 jelzésű, és a DU412 típus, ami szintén kis anódfeszültségű elektroncső. Ebben az időben az elektroncsövek felhasználása tipikusan telepes készülékekben történt. Ezért fontos volt az alacsony anódfeszültségű kialakítás. A fejlesztés másik iránya a jobb térkihasználásra irányult, amit a gyártott ikercsövek jellemeznek kiválóan. Például a DU412-nek ikerváltozata a DDU412-es elektroncső. A háromrácsos csövek külföldi piacokon is jól beváltak, olyannyira, hogy a C Borghi párizsi cég készülékeit a Vatea TN4060-as ikercsövével reklámozta. A Vatea, illetve Patay korán felismerte a marketing tevékenység fontosságát így igen sok helyen publikált és hirdetett. A Vatea fejlesztései közzé tartozott a varázsszemeket megelőző gáztöltésű jelzőcsövek kifejlesztése a rádiók pontos behangolásának indikálására. Ezek eleinte a forgótekercses műszerek elvén működtek, de később tisztán elektronikus eszközök váltották fel. A Vatea speciális termékei voltak ezek a gáztöltésű hangolásjelző csövek. Három típusban készültek VT1, VT2 és VT8 megjelöléssel. A hazai rádiókészülék gyárak közül főleg a Standard és a Philips alkalmazta készülékeiben. Elsőként állítottak elő bimetállal működő gáztöltésű túlfeszültség levezető, telefon-berendezéseket biztosító, védő csöveket. Először foglalkoztak kondenzátoros emisszió méréssel. Foglalkoztak továbbá fotocellák előállításával is, amelyeknél üvegen keresztül vezetett elektrolízissel cézium, kálium és rubidium fémeket vittek fel katódként a fotocella burájának falára. A Vatea csövekre jellemző a ballonforma. Kezdetekben a csövek légtelenítése a ballon teteje felől történt. A magyarországi konkurens csőgyárak egyike sem foglalkozott adócsövek gyártásával a Vateanak azonban három fajtája is volt; EX410, EX412 és EX1050 típusjelzéssel. Az első szám utal a fűtőfeszültségükre, míg a második szám az anódveszteséget jelöli. Ezek a típusok amatőr adóberendezésekhez készültek, de az 50W-ost hangerősítőkhöz is ajánlották. Patay Imrének a vákuum elektronikában elért eredményeiért, az akkor még ritkaságszámba menő műszaki doktori címet adták 1929-ben, eredményei erkölcsi elismeréseként.  1930-ban a szaklapok hasábjain már nemcsak elektroncsöveiket, hanem egy Vatea rádiókészülék is feltűnik, a Vetea Touring. A telepes készülék a középhullámú sáv vételére alkalmas és - ami még külföldön is újdonságnak számított – hordozható. Mérete 24 x 31 x 7,5 cm a tömege telepekkel és fejhallgatóval együtt 2,5kg. A telepei 1db 1,5-os a fűtéshez és 4db 4,5V-os lapostelep sorba kapcsolva anódpótló gyanánt. A készülék háza az akkor divatos és előszeretettel használt fekete varnis vászon, enyvvel rögzítve a fakáván. Ha jól tudom eredetileg könyvkötők, használták, de a pincér tárcák belseje is ebből készült. A Touring kezelőszerveit tekintve rendelkezik kettő nagyobb méretű számskálával ellátott forgató gombbal, köztük a fűtő ellenállás szabályzógombjával, ami egyben a kikapcsoló gomb is. A láthatóság kedvéért a készülék elején és hátulján a domborításos feliratokat krétaporral tettük láthatóvá. Sajnos más Vatea gyártmányú rádiókészülékről nem tudunk. Az RMK Nosztalgia Rádió Egyesület tagjai sem jelezték, hogy találkoztak volna más Vatea gyártmányú készülékkel, így vélhetőleg más típusú rádió nem készült.A Vatea Csaba utcai kis műhelye a megnövekedett gyártási programot már nem győzte, és így 1931. augusztus 31.-én megvásárolták a Váci u. 169 alatti Magyar Szarugyár gyártelepét. A Philips cég a munkásjóléti intézmények létesítésére is gondot fordított, már az építkezés idején előre biztosították a gyár működéséhez szükséges munkás létszámot. Hogy a termelést mihamarabb elkezdhessék. Az átalakítási munkálatok mindössze 50 napig tartottak, ami jelentős mértékben a bauxitcement gyors kötésének volt köszönhető. A gyár ünnepélyes felavatására számos előkelőség is hivatalos volt, József Ferenc főherceg is megjelent és Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter is mondott beszédet. Az új telephely, gyártmánybővülést is és minőségbeli átalakulást is jelentett. Ettől kezdve az adócsövek regenerációja mellett az adócsövek kiterjedt gyártását végezték főként holland licenc alapján. A gyártást a Philips konszernnel történt megállapodás alapján a 300kW-os adócsövek gyártására is szerettek volna kiterjedni. Sajnos ezekről a csövekről kiadványaikban nem tesznek említést vélhetően azért, mert nálunk ezeket a csöveket szinte kizárólag a Posta adóállomásaiban alkalmazták.   A Vatea gyár kezdetben a fekvő ellipszis alakú speciális írásmódú emblémát használt, amit 1924 decemberében védjegyeztek. Ezt 1932-ben egy címerpajzs alakú embléma váltja fel, az új embléma négy részre tagolódik. A bal felső negyedben átlósan a VATEA, jobb alsó negyedében a RADIO szó olvasható. A jobb felső negyedben egy rádiócső, míg a bal alsó negyedben egy fotocella árnyképe látszik. Az RE4200-as egyenirányító dobozáról származó embléma jól szemlélteti. A dobozt egyébként érdemes jól szemügyre venni, mert igen jó csomagolással gondoskodtak a csövek sértetlenségéről a szállítás folyamán. Kép a doboz belsejéről.A Vatea csövek ballonjára marással felvitt rajzolat is jellegzetes, befelé ívelő oldalú nyolcszögben középen a VATEA szó, fölötte néhány, a csőre jellemző elektronikai adat, alatta a típus jelölés. (lásd. itt) Ezt később egy egyszerűbb, kétkörös változatra cserélték, amiben a két kör között a VATEA szó, alul néhány műszaki adat, belül pedig a típusjel olvasható. Mint például itt. 1939. május elsején a Vatea Rádiótechnikai a Villamossági Rt. a Philips Rádió és a Villamossági Rt. fuzionált, és megalakult a Magyar Philips Művek Rt. Ezzel az anyaháznak jogában állt külföldön a Vatea védjegyet használni, de engedélyezte azon szabadalmak használatát, amelyeket a holland anyavállalat Rádiógrouptól (International General Electric Company és a Westingouse Electric International Company) nyert el. A Vatea tehát a világcég egyik gyáregysége lett, névhasználata megszűnt az itt gyártott csövek Philips márkanevet viseltek. A korábbi Philips érdekeltségbe tartozó Metalix-Röntgen Rt. a fúziót követően jogosította a Magyar Philips Műveket röntgen készülékek gyártására is, amit a Vatea részlegnél állítottak elő, de a röntgencsövek gyártását nem vezették be. A Vatea adóosztálya még a korábbi kooperáció alatt annyira felfejlődött, hogy gyártási profiljába felvette a belföldi, speciális adók gyártását. Ez lehetővé tette a Standard és a Magyar Philips Művek közt olyan munkamegosztás kialakulását, amelynek keretében a Standard a nagyadókat, míg a Magyar Philips Művek a kis- és középteljesítményű adókat gyártotta, 30kW teljesítményig. A Magyar Philips Műveknek az adógyártáshoz ki kellett kérnie az anyavállalat beleegyezését. A vállalat az adók gyártására és forgalmazására az engedélyt 1941. május 12.-én kapta meg. Ezután már nemcsak az adók felcsövezése vált a cég érdekeltségei közé hanem az adók megépítése is. A Magyar Philips Művek Rt-t 1949.-ben államosították. A gyár 1951 januárjától Magyar Adócsőgyár néven folytatta működését, 1966-ban az Egyesült Villamossági Rt., azaz a Tungsram egyik gyártelepe lett. Patay Imre a gyár alapítója 1939-ben a fúzió idején megvált a gyártól, és szintén vákuumtechnikai céget alapított, ahol ismét adócső regenerálással foglalkozott. A vélhetőleg kezdeti regenerálást az optikai eszközök gyártása válthatta volna fel, de erre és a cég fejlődésére a háború oly erősen nyomhatta rá bélyegét, hogy nem igen lehet róla tudni. Patay még 1946-ban kivándorolt Svédországba, majd onnan 1947-ben Amerikába. Itt szintén vákuumtechnikai tevékenységet folytatott. 1949. január 19-én halt meg 55 éves korában. |
| A képek Kóger László gyűjteményét mutatják be, amiért ezúton is köszönettel tartozom. |
A VT2 képért köszönet Török Sánodr úrnak.
| [1] Molnár János: | A rádiótelefon elméleti és gyakorlati ismertetése – Műszaki könyvkiadó és sokszorosító intézet kiadása Budapest 1926 |
| [2] Patay Imre: | A thermikus elektronemisszió és az izzókathódok technikája. – Különlenyomat a Matematikai és Fizikai Lapok XXXV. Kötet július – decemberi füzetéből. Budapest 1929 |
| [3] Koroknai Ákos: | A Vatea és a Magyar Philips Művek szerepe az elektroncsőgyártásban 1928-1951. – Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szekciója 1969. |
| [4] Jeney Károly: | A Tungsram Rt. története 1896 – 1919. – A Tungsram Rt. Gyártörténeti bizottsága. Budapest 1987 |
| [5] Hrabál László: | A Vatea gyár története – Rádiótechnika évkönyve 2000, 4 old.-13. ISSN 0557-6229 |
