Csövek képei:
1. képJellegzetes régi kétsugaras cső rajza 1958-ból az egyik legjobb katalógus második kötetének címlapján. Jellegzetes régi kétsugaras cső rajza 1958-ból az egyik legjobb katalógus második kötetének címlapján.
2. képEgy régi kétsugaras cső: a DBM10-12. Az oldalkivezetéses bakelit aljazat nagyobb, mint a 10 centiméteres ernyő. Egy régi kétsugaras cső: a DBM10-12. Az oldalkivezetéses bakelit aljazat nagyobb, mint a 10 centiméteres ernyő.
3. képEgy kis részlet a DBM10-12 belsejéből: az elektródák hatalmas gyűrű alakú lapításon keresztül lépnek be a búrába. A bakelit fejtől idáig árnyékolva hozták be az eltérítő lemez csatalkozását, egyértelmű, hogy csak hangfrekvenciás alkalmazásokra gondoltak. Egy kis részlet a DBM10-12 belsejéből: az elektródák hatalmas gyűrű alakú lapításon keresztül lépnek be a búrába. A bakelit fejtől idáig árnyékolva hozták be az eltérítő lemez csatalkozását, egyértelmű, hogy csak hangfrekvenciás alkalmazásokra gondoltak.
4. képNémet kétsugaras cső oldalt kivezetett eltérítőlemezekkel és egy gyűrűs utángyorsítóval: B13S25. A két ágyú párhuzamos. Német kétsugaras cső oldalt kivezetett eltérítőlemezekkel és egy gyűrűs utángyorsítóval: B13S25. A két ágyú párhuzamos.
5. képA spirál utángyorsítós Tungsram DPM13-136 elektródarendszere búra nélkül. Jól látszik a két eltérítő rendszert egymástól árnyékoló lemez. A 18 kivezetéses bakelit alj német stílusú. A spirál utángyorsítós Tungsram DPM13-136 elektródarendszere búra nélkül. Jól látszik a két eltérítő rendszert egymástól árnyékoló lemez. A 18 kivezetéses bakelit alj német stílusú.
6. képEgy szokatlan kis cső: a DNM9-11. Az eltérítő lemezek csatlakozása olyan „gödör-kontaktusokkal” készült, mint amit az utolsó anódnál szokás használni. Egy szokatlan kis cső: a DNM9-11. Az eltérítő lemezek csatlakozása olyan „gödör-kontaktusokkal” készült, mint amit az utolsó anódnál szokás használni.
7. képNem túl gyakori darab: DGM10-111 a Tungsramtól. Nincs utángyorsítása, minden elektródája a 18 lábú bakelit aljazatra van kihozva. Nem túl gyakori darab: DGM10-111 a Tungsramtól. Nincs utángyorsítása, minden elektródája a 18 lábú bakelit aljazatra van kihozva.
8. képKétsugaras tároló cső, a 13LN9. Aljazata speciális: a lábak két koncentrikus körön helyezkednek el. Az eltérítőlemezek és a tároló elektródák kivezetését fehér gumiszerű felöntéssel védték. Kétsugaras tároló cső, a 13LN9. Aljazata speciális: a lábak két koncentrikus körön helyezkednek el. Az eltérítőlemezek és a tároló elektródák kivezetését fehér gumiszerű felöntéssel védték.
9. képA 13LN9 részlete: alul és felül a vízszintes lemezpárok, középen a fenntartó elektronágyú (flood gun) A 13LN9 részlete: alul és felül a vízszintes lemezpárok, középen a fenntartó elektronágyú (flood gun).
10. képMeglehetősen régi gyűrűs utángyorsítós tipus: Dumont-Fairchild 5AFP7. A nyakon az eltérítőlemezek egy nagy, gyűrű alakú bakelit idomon keresztül vannak kivezetve. Így a csövet a készülékbe egy mozdulattal be lehet dugni. Jól látszik a két gyűrűs utángyorsítás Meglehetősen régi gyűrűs utángyorsítós tipus: Dumont-Fairchild 5AFP7. A nyakon az eltérítőlemezek egy nagy, gyűrű alakú bakelit idomon keresztül vannak kivezetve. Így a csövet a készülékbe egy mozdulattal be lehet dugni. Jól látszik a két gyűrűs utángyorsítás.
11. képSzovjet rekorder: 18 centiméteres ernyőátmérőjű, kék fényű 18LO47A. A bakelit foglalat 25 érintkezős. A méreteket a mellé tett 30 cm-es vonalzó érzékelteti. A hatvanas évek elején készült, fél ruhásszekrény méretű, oktálcsövekkel működő oszcilloszkópban volt. Szovjet rekorder: 18 centiméteres ernyőátmérőjű, kék fényű 18LO47A. A bakelit foglalat 25 érintkezős. A méreteket a mellé tett 30 cm-es vonalzó érzékelteti. A hatvanas évek elején készült, fél ruhásszekrény méretű, oktálcsövekkel működő oszcilloszkópban volt.
12. képEgy kiadós példány a Szovjetúnióból: 1982-ben gyártott 22lo1w. A nagyfelületű gettertükör mögött alig látszik a kúposan összetartó öt elektronágyú. A cső végén 25 kivezetésű, a nyakán 21 kivezetésű a csatlakozó. Az ernyő enyhén domború, a fénypor a P7-hez hasonló hosszú utánvilágítású. Egy kiadós példány a Szovjetúnióból: 1982-ben gyártott 22lo1w. A nagyfelületű gettertükör mögött alig látszik a kúposan összetartó öt elektronágyú. A cső végén 25 kivezetésű, a nyakán 21 kivezetésű a csatlakozó. Az ernyő enyhén domború, a fénypor a P7-hez hasonló hosszú utánvilágítású.
13. kép Az orosz 9LO2I (9ЛО2И) mindössze 9 cm-es kétsugaras szkópcső. Nagyon gusztusosan, szépen megépitett darab, a hosszu spirál és a szép nagy lemezpárok 10 V/cm körüli érzékenységet adnak. Mivel 4 kV alatti utángyorsitó feszültségre méretezték, a fénypor nem aluminizált. Az orosz 9LO2I (9ЛО2И) mindössze 9 cm-es kétsugaras szkópcső. Nagyon gusztusosan, szépen megépitett darab, a hosszu spirál és a szép nagy lemezpárok 10 V/cm körüli érzékenységet adnak. Mivel 4 kV alatti utángyorsitó feszültségre méretezték, a fénypor nem aluminizált.
14. kép 13 cm-es egysugaras tároló szkópcső. Mindkét ágyú a nyakában van, ezért az író ágyú sincs pontosan a cső tengelyében. Az RFT13S13 típusú 13 cm-es egysugaras tároló szkópcső. Mindkét ágyú a nyakában van, ezért az író ágyú sincs pontosan a cső tengelyében.
15. kép Az előbbi cső ágyúi közelebbről (RFT13S13) Az előbbi cső ágyúi közelebbről (RFT13S13)
|
|
Mára az oszcilloszkópcső története gyakorlatilag lezárult. Az utolsó fejlesztések a múlt század hetvenes éveire estek, utána már csak a gyártás folyt tovább. Mára a gyártás is Oroszország és a Távolkelet vidékére szorult vissza. A kétsugaras csövek története talán még hamarabb befejeződött. Ahogy a tranzisztoros korszakban elterjedtek a jó minőségű elektronkapcsolós, majd később a digitális tárolású oszcilloszkópok úgy váltak a kétsugaras csövek múzeumi tárggyá.
A klasszikus kétsugaras oszcilloszkópcső két elektronágyút és két komplett eltérítőlemez készletet tartalmaz. A két sugár két független ábrát rajzolhat az ernyőre. Közös tehát a búra és az ernyő. Mindig van egy közös elektróda: az utolsó anód, ami esetenként össze van kötve a cső grafitbevonatával meg a két rendszer közti árnyékoló lemezzel. Persze, ha utángyorsítós a cső, akkor az utángyorsító rendszer is közös.
Ehhez képest két egyszerűsítéssel találkoztam:
- az 1375J típusban az egyik irányú lemezpár, vagyis az időeltérítés közös
- a [2]. irodalomban van egy furcsaság: a „hasított sugarú cső”, ebben az elektronágyú elhagyása után vágja ketté a sugarat egy lemez és a két felet térítik külön el.
A közös időeltérítés eléggé kézenfekvő ötlet volt. A kétsugaras oszcilloszkóp lényeges szolgáltatása, hogy két jelet közös időtengellyel rajzolva megnézzük például a késleltetést vagy más összefüggést köztük.
Az 1375J-ben külön korrekciós elektródával lehetett vízszintesen (az időeltérítés irányában) egymásra húzni a két sugarat. Egyéb segédelektródák tekintetében a kétsugaras csövekben nem látni meglepetést. Egy új szabadságfok azért van: a két katódot nem feltétlenül kell egyforma potenciálon tartani.
A kétsugaras csövekből is megtalálható a szokásos négy kategória:
- utángyorsítás nélküli
- gyűrűs utángyorsítós
- spirál utángyorsítós
- hálós utángyorsítós
Megjegyzendő, hogy a háló és a spirál együtt is előfordult mind a DP7-176 vagy a D14-111 GH típusokban, de kétsugaras változatban ilyet még nem láttam.
Általában kétsugaras csövet csak bizonyos ernyőátmérő felett csináltak. Két kilenc centis kétsugaras csővel találkoztam, az egyik a brit DGM9-11, a másik a szovjet 9LO2i. A többi kétsugaras cső legalább 10 cm átmérőjű. A másik érdekesség: gyűjteményemben az összes kétsugaras cső síkernyős, ez arra utal, hogy eleve a drágább, minőségi termékek közé tartoztak.
A régebbi típusokban a két elektronágyú összetart, tengelyük az ernyőn találkozik. Elvileg tehát nulla eltérítőfeszültségnél a két fénypont egybeesne. A valóságban 1-2 cm szórás is van. Néhány komolyabb típusban a két ágyú tengelye párhuzamos. Ez elvileg korrektebb, mindketten merőlegesek a sík ernyőre, nem lesz trapéz torzítás.
Hasonló korú és hasonló ágyúkat tartalmazó csövek közt is van példa mindkét elrendezésre: a Tungsram DPM13-136 ágyúi összetartanak, a DGM10-111, ágyúi párhuzamosak.
![](./crt2scrt_05dpm13136agyu2.jpg) A spirál utángyorsítós Tungsram DPM13-136 elektródarendszere búra nélkül. Jól látszik a két eltérítő rendszert egymástól árnyékoló lemez. A 18 kivezetéses bakelit alj német stílusú.
Kétsugaras csővel aránylag kevés oszcilloszkópot ismerek. Az EMG készülékei közül egy régebbi katalógusban (4) látható a 1551/B, amely 10cm-es síkernyős csővel készült és 60 kg-ot (!) nyomott. Utána következett a hatvanas évek „zászlóshajója”, a 1552. Ebben a párhuzamos tengelyű, spirál utángyorsítós 1375J nevű, 13 cm ernyő átmérőjű brit cső volt. A kapcsolási rajz szerint a Tungsram DGM13-140 lett volna benne, de ezt a típust eddig csak katalóguslap alakjában láttam. Ezt a készüléket használtam is, nagyon szép képe volt, de 900 Wattot vett fel a hálózatból, a különálló tápegységet nem számolva 77 elektroncső volt benne. Az érzékeny, spirál utángyorsítós csövek kellemetlen tulajdonsága volt, hogy függőlegesen egy sugár csak az ernyő egy kb 4-6 cm-es sávját rajzolta, mert nagyobb eltérítésnél a sugár a lemezekbe ütközött. A katalógus szerint az a terület, ahová mindkét sugár rajzolni tudott, mindössze 2 cm magas volt. A harmadik valódi kétsugaras EMG oszcilloszkóp – sajnos most már mondhatjuk, hogy az utolsó is – a 1553 volt. Ebben a Telefunken E14-120 a cső, amit állítólag az EMG kérésére fejlesztettek ki. Ez a cső már hálós utángyorsítós és két teljes eltérítő lemez készlete van. Az oszcilloszkópban ezt „ki is vezették” a kettős időalapot szét lehetett kapcsolni a két sugár számára. Persze ez a gép már félvezetős, ma is fel-felbukkan használt - és nagyon jól használható - műszerként. Egyébként az 1980-as Telefunken katalógusban (5) az E14-120 az egyetlen új készülékekbe ajánlott kétsugaras cső, de régi készülékekhez még 3 kétsugaras tipus rövidített adatlapja szerepel.
Az [1] gyűjteményben csak egy külföldi kétsugaras készülék található, a PHILIPS PM3230. Ez 10 cm-es kerek ernyőjű csővel készült aránylag kis méretű gép.
![](./crt2scrt_0813ln9a.jpg) Kétsugaras tároló cső, a 13LN9. Aljazata speciális: a lábak két koncentrikus körön helyezkednek el. Az eltérítőlemezek és a tároló elektródák kivezetését fehér gumiszerű felöntéssel védték.
Külön ínyenc kategória a tárolós kétsugaras oszcilloszkóp cső. Két szovjet típust őrzök, a 13LN9 tűnik régebbi konstrukciónak, a 13 LN11 modernebb. A tárolócsövek képet fenntartó segédágyúja (angolul Flood gun) a kétsugaras csőben könnyebben elhelyezhető: a két eltérítő szerelvény közt a cső tengelyében tud lenni, mint ahogy a 13LN9 példáján a részlet kép mutatja.
![](./crt2scrt_09l13n9b.jpg) A 13LN9 részlete: alul és felül a vízszintes lemezpárok, középen a fenntartó elektronágyú (flood gun)
Persze készültek kettőnél több elektronágyúval is oszcilloszkóp csövek. Valószínűleg Guinness rekord a [2]. irodalomban lefényképezett 8 ágyúból és eltérítő rendszerből álló „csokor”. Magyarországra a szovjet 22LO1W típusú ötsugaras csőből került be több példány, ez se kicsi darab. Négyzetes sík ernyője van és az öt ágyú egy szűk kúp palást mentén helyezkedik el.
![](./crt2scrt_1222lo1w.jpg) Egy kiadós példány a Szovjetúnióból: 1982-ben gyártott 22lo1w. A nagyfelületű gettertükör mögött alig látszik a kúposan összetartó öt elektronágyú. A cső végén 25 kivezetésű, a nyakán 21 kivezetésű a csatlakozó. Az ernyő enyhén domború, a fénypor a P7-hez hasonló hosszú utánvilágítású.
|