|
| |
ECC83-EL84 Push-Pull (VOX type) elektroncsöves erősítő
Miután elhatároztam, hogy belefogok egy saját erősítő megépítésébe, első lépésként kiválasztottam egy kapcsolást az oldalon levő cikkekben szereplők közül. Egy Push-Pull megoldás tetszett meg EL84-es végcsövekkel és ECC83-as meghajtó csövekkel.
Először a csöveket szerezem be. Kedvező ára és könnyű beszerezhetősége miattorosz csövekkel dolgoztam (6N2P-EV/ECC83 és 6P14P-EV/EL84). Paraméterei azonosak az eredetiekkel és csak jókat olvastam róluk (A 6N2P-EV-nek más a bekötése mint az ECC83-nak!). Push-Pull erősítő lévén fontos, hogy az azonos oldalon levő végcsövek tulajdonságaikat tekintve egyformák legyenek. Szerencsére egyszerűen találtam olyan forrást, ahol bemért párokat tudtam vásárolni. A következő lépés, ami talán a legfontosabb, a táp és a kimenő transzformátorok beszerzése volt. Kis keresgélés után találtan egy szimpatikus beszerzési forrást, ahonnan sok hasznos tanácsot is kaptam az építéshez és egy új/jobb kapcsolási rajzot a már meglévő csöveimhez. A kimenő transzformátorok egy-egy 150W-os toroid magra készültek, ami nem túl gyakori megoldás, de ezt választottam, mert így kis és alacsony dobozba be tudtam tenni mindent. A kimenő transzformátorok 3000 primer és 100 szekunder menettel készültek, 8 ohmos terhelésre tervezve. Megvoltak a csövek és a transzformátorok, így elkezdődhetett a doboz megtervezése. A doboz anyaga mahagóni fa, amit egy ismerőstől tudtam beszerezni, a doboz keretét is ő készítette el nekem. A további munkákat már én végeztem el rajta. A doboz fedele 1,2mm-es acéllap lett. Elég kemény anyag, így a lyukakat egy erre megfelelő gépműhelyben marták bele. Ha már gépműhely - szintén egy ismerősnél-, akkor egyben elkészítettük a csövekhez a takaró gyűrűket és egy stílusos hangerőszabályzó gombot, valamint hozzá illő lábakat. A ki- és bemenetek a doboz bal oldalára kerültek, hogy az erősítőt teljesen be lehessen tolni a falig és ne lógjon le a polcról, ahova tervezve lett. A táp: A hálózati transzformátor egy 250W-os magra lett elkészítve. Az anód feszültség 210V-ra, két fűtés kör pedig 6,7V-ra lett megtekerve (külön a meghajtó és a végcsövekre a brumm elkerülése miatt). Aki tápot készíttet, majd figyeljen oda, hogy az anód feszültség elég sokat fog zuhanni terhelés alatt. 210V egyenirányítás után 298V körül lesz terhelés nélkül, terhelés alatt viszont leesik 260V környékére, így rendesen rá kell hagyni. A fűtés körön is ugyanekkora mértékben esik terhelés alatt feszültség, így arra is érdemes ráhagyni 10-15%-ot, mert inkább legyen a névleges értéknél nagyobb, mint kisebb. Ezért lettek 6,7V-ra tekerve, ami terhelés alatt 6,5 V környékére esik vissza és maximum hangerőnél sem megy 6,3V alá. A fűtést eredetileg váltóáramról tervezem megoldani, mert sokan írták, hogy szebb lesz a hangja a váltóáram „zajától”, így a fűtés körök közepe is kapott egy-egy kivezetést, amit a földre kötöttem, ami szintén a brumm csökkentése miatt ajánlott. Sajnos úgy bizonyult, hogy a 250W-os transzformátor kicsit alul lett méretezve, mert pár óra használat után eléggé melegszik. Ezekhez a csövekhez érdemes erősebb tápot tervezni. Mivel a táp jobban melegszik, mint terveztem, így utólag kapott az erősítő a doboz jobb oldalán két darab ventilátort, ami 9V-ról megy, így hangja szinte nincs.
Táp szűrése: Következő lépésben az erősítő tápkapcsolását kezdtem el összerakni. Első körben egy egyszerű megoldást készítettem, egyenirányítás 1N4008-val majd egy közös CLC szűrést követően oldalanként külön CRC szűrésből álló kapcsolástalkalmaztam, amit az erősítő kapcsoláshoz ajánlottak. A fojtó tekercset egy régi PC tápból szedtem ki, körülbelül 5H induktivitással, simító kondenzátorok 100uF-osak, párban egy-egy 100nF-os hidegtő kondenzátorral. Sajnos ez a táp nem vált be, mert volt egy 100Hz-es alapzaja az erősítőnek, így le lett cserélve. Számomra (is lásd itt) a következő kapcsolás adott megoldást a zaj megszüntetésére. Biztos, ami biztos alapon, oldalanként külön építettem meg, 250V-os kimeneti feszültségre beállítva. Itt már az egyenirányítást is jobb minőségű MUR880-as diódákkal valósítottam meg. Ezzel a táppal gyakorlatilag zajmentes lett az erősítő.
Stabilizált táp a meghajtó csövek fűtéséhez: Szintén az oldalon található cikkekből csemegézve (ezt), megépítettem a kapcsolást a fűtésnek. Eredetileg minden csövet váltóáramról terveztem fűteni, de a táp egyik fűtőköre túl lett méretezve és a fentebb írt 6,7V helyett 6,9V-ra sikerült megtekerni, amit már soknak véltem. Ezért építetem hozzá stabilizátort, ami lágyan is indítja a csöveket növelve így az élettartamukat. Mivel a kapcsolás nekem nem indított el egyszerre több csövet párhuzamosan kötve (bár névlegesen 5A áramot képes leadni), így megépítettem kétszer és a meghajtó csöveket fűtöm velük. Az ECC83-as csövek maximum 6,6V-tot bírnak, és nagy a feszültség erősítésük, ezért nem is bántam, hogy egyenáramról lesznek fűtve, mert így a brumm esélye kizárva ebből a tagból. A végcsövek fűtése váltóáramról megy, ahogy eredetileg is terveztem. Maga a kapcsolás egy csővel nagyon jól működik, kb. 40 mp alatt éri el a kívánt feszültséget 1V-ról indulva, ami a beépített potméterrel szépen be lehet állítani a névleges 6,3V-ra, amit bármilyen terhelés mellett megtart.
Anód feszültség késleltetés: Az anódra csak akkor érdemes rákapcsolni a feszültséget, amikor a csövek már kellő képen bemelegedtek, ellenkező esetben csökken a cső élettartama, mert az elektronáramlás lokalizáltan indul meg azokon a pontokon, ahol „először” bemelegszik a katód. Külön kapcsolót nem akartam beépíteni, így építettem egy késleltető kapcsolást is (U1 555), amivel beállítható, hogy a bekapcsoló gomb átbillentése után mennyi idő múlva kapcsolja rá az anódra a feszültséget. A P1 potméterrel elég tág keretek között állítható a késletetés, én másfél percre állítottam, akkor már az ECC83-as csövek is bőven felmelegszenek (mivel azok csak 40mp múlva érik el a 6,3V-os fűtő feszültséget).
Toroid lágyindító: A 250W-os toroid is elég nagyot tud rántani a hálózaton, így építettem az erősítőbe egy lágy indító kapcsolást is, feltételezve, hogy így az időzítő kapcsolásnak is lesz majd elég áramerősség, hogy elég meredeken tudjon indulni. A lenti kapcsolást azért választottam, mert a bekapcsolás késleltetőhöz hasonlóan, ez is hirtelen húzza be a relét, így növelve annak tartósságát.
Az erősítő kapcsolás: Az erősítő kapcsolást is, hasonlóan az előzőekhez, próba nyáklapra készítettem el, ez volt a legegyszerűbb megoldás. Miden csatlakozást beültethető sor kapoccsal oldattam meg. Így utólag már nem ezt a doboz kialakítást valósítottam volna meg, mert így feleslegesen hosszú kábelek mennek a csövekig. Minden ellenállás minimum 1W-os, az elektrolit kondenzátorok hagyományos, bárhol beszerezhető típusok. A többi kondenzátor (amiken jellemzően a jel átmegy és nem csak munkapont beállításra szolgál) esetén viszont fémezett polipropilén kondenzátort használtam. Miután megépítettem az erősítő panelt, első bekapcsoláskor azt hittem, valamit nagyon elnéztem, mert hangos zúgáson kívül mást nem produkált. Majd a bemenetre jelet kötve rájöttem, hogy azért működik is a háttérben levő zaj ellenére. Innen kezdődött az építés nehezebbik része. Elkezdtem keresni, hogy mi lehet zaj forrása. Átnéztem többször, hogy biztos nem kötöttem-e félre valamit, és ellenőriztem, hogy minden földelés rendben van-e. Először sodort réz kábelt használtam és minden szál külön-külön ment. Ezeket kicseréltem CAT5-ös fali UTP kábelre (ez tömör réz), ami eleve páronként össze van sodorva és éppen meg is van a kellő vastagsága. A kábel csere után a toroidokhoz szereztem árnyékoló fém dobozokat is. Ezek a változtatások elég nagy eredményt hoztak. Már csak egy enyhe brumm maradt, amit végül a fentebb írt stabilizált táp cseréje megoldott. Az utolsó problémát a hangerő szabályzó okozta. Előerősítő kapcsolást nem tervezem, az ECC83-as cső elég nagyot erősít, így amiatt nem is nagyon kell. A hangszínszabályzást a forrásra bízom, nálam ez egy hangkártya. Eredetileg 1M-s potmétert ír a kapcsolás, de nem kaptam minőségi 1M-s potmétert, amit kaptam, azzal recsegett a felső 1/3-ados tartományban, vagy nem szólt tisztán. Több típust is próbáltam. Kipróbáltam egy 100K-s potmétert, aminek hatására eltűntek a 200Hz alatti hangtartományok. (A 47k-os poti jobban illeszkedik a szabványos bemenetekhez, a készülékek és előerősítők kimeneteit ehhez a terheléshez szánják - ezért a végfok bemenetére ezt illik tenni, bár a 100k-s kevésbé terheli azokat.) A kapcsoláson annyit változtattam, hogy a bemeneten levő 10nF-os kondenzátort a 100K-s potméter mögé tettem. Így megmaradtak a mély hangok, minden hangerőn tiszta hangzást kaptam, de lett egy kis alapzaj, olyan, mint amikor nincs a bementre rádugva semmi. Ezt az oldotta meg, hogy a kondi után (azaz a rácsra közvetlenül) a bemenetet lekötöttem a földre egy 680K-s ellenállással - mint ahogyan az eredetileg kinézett rajzban is volt.
Kivezérlésmérő: A mai csöves erősítő építés már nem minden esetben csak a tiszta hangzásról szól, hanem arról is, hogy olyan erősítőket építsünk, ami otthonunk díszeként is funkcionál. Ha már a külcsínre is fektetünk energiát, akkor nem maradhat el valamilyen varázsszem beépítése. Nekem az EM80-as cső tetszett meg. Sajnos itthon nem tudtam beszerezni új EM80-as csöveket, így Oroszországból rendeltem meg orosz megfelelőjét, azaz 2 db 6E1P-t. A kapcsolás olyan egyszerű, hogy az alkatrészeket a foglalatra szereltem rá közvetlenül. Kimeneti jellel hajtom őket, ami optimálisnak bizonyult. Nagyon szép a fényük, jó az érzékenységük. (A rajzon szereplő R19, C11-et én nem használom így nagyobb a fénye ... és lehet, hogy kisebb lesz az élettartama)
A végeredmény egy tiszta és karakteres hangú erősítő lett. Megépítése egyszerű, mindenkinek ajánlom.
|
